- 
Korábbi akadémistáinkkal foglalkozó sorozatunkban, ezúttal Patvaros Zsolttal beszélgettünk, aki tősgyökeres kecskemétiként, továbbra is szurkolója a csapatnak. Pati, ha teheti most is kilátogat a hazai meccsekre, és abban is bízik, hogy egyszer még újra lilában futballozhat.
Kecskeméten vált belőled futballista, itt jártad végig az utánpótlást, majd lettél NBI-es játékos. Alighanem nehéz szívvel élted át a tavalyi eseményeket, hogyan sikerült ezt feldolgozni?
Természetesen megviseltek a történtek. Nagyon nehéz volt pályára lépni az utolsó három bajnokin, amikor már tudtuk, hogy a klub biztosan nem kap licencet. Megható pillanatokat éltünk át a szurkolókkal, főleg az újpesti mérkőzést követően. Sokan kérték, hogy maradjak, a szívem ide is húzott, de tudtam, hogy ez nem reális, így tovább kellett lépnem. Bízom benne, hogy ez csak a kecskeméti futball új kezdetét jelenti.
Végigjártad a korosztályos válogatottakat, és nagyon fiatalon felkerültél a felnőtt csapathoz. Ennek is köszönhetően folyamatosan csábítottak más akadémiák. Miért döntöttél folyamatosan a maradás mellett?
Valóban, szinte az összes akadémiáról akadtak megkeresések, és többször közel álltam a váltáshoz, de végül mindig a maradás mellett döntöttünk a családdal. Abban az évben, amikor a KTE feljutott az NBI-be, már úgy volt, hogy az MTK-nál, vagy Felcsúton folytatom, de mivel az ifi is kiharcolta az első osztályt, végül nem láttam feltétlen jobb döntésnek, ha váltok. Elindult valami Kecskeméten, ráadásul megkaptam életem első profi szerződését, és néha már a felnőtt csapattal edzhettem. A másik fontos szempont a tanulás volt. Jó tanuló voltam, úgy éreztem, ezt ki kell használnom. Lehet, ha elmegyek annak idején egy másik akadémiára, most nem lenne egy diploma a kezemben. Áldozatot hoztam, iskolát váltottam, hogy reggelente is heti 3 alkalommal edzeni tudjak, így próbáltam kihozni a helyzetből a legtöbbet.
Nyáron először váltottál karriered során, végül az NBII-es Zalaegerszeghez igazoltál. Feljutásért harcoltok, a második helyről várjátok a folytatást, hogy érzed magad a klubnál?
Köszönöm, jól érzem magam Zalaegerszegen. Egy jó csapathoz kerültem, jó játékosok közé. Remek az öltözői hangulat, magas szintű a szakmai munka, rendezettek a körülmények. A klub igyekszik megteremteni, hogy csak a feladatunkra, és a kitűzött célokra kelljen koncentrálni. Sok szempontból fejlődik az egyesület, jó látni, hogy vannak hosszú távú célok. A futball fontos szerepet tölt be itt az emberek életében. Egy nagy múltú, patinás klubról beszélünk, aminek az első osztályban a helye. A szurkolók és mindenki azt várja tőlünk, hogy visszavigyük a ZTE-t oda, ahova való, tehát nagy az elvárás, aminek szeretnénk eleget tenni.
Amikor teheted, a megye I-es bajnokikon is ott vagy a lelátón a Széktóiban, illetve első hívásra jöttél az MTK elleni gálameccsre. Mit üzennél a drukkereknek?
Mindenekelőtt, szeretném megköszönni nekik a támogatást és a szeretetet, amit kaptam 10 év alatt a klubnál. Kecskemétiként mindig is a szívem csücske lesz a KTE, szerepeljen éppen akármilyen néven is a csapat. Sok mindent átéltünk már, vannak szép és kevésbé szép emlékeink is, de már a jövőre kell koncentrálni. Közös erővel újra fel kell építeni a labdarúgást Kecskeméten, ez mindenkinek érdeke lenne. Ehhez természetesen sok sikert kívánok, és támogatásomról biztosíthatok mindenkit! Ha az élet úgy kívánja, talán még vissza is térek, és nemcsak szurkolóként, vagy gálameccsek alkalmával. Hajrá Lilák!
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu