- 
A KLC-KTE SI elnökhelyettese, illetve a megyei és Grassroots szakág vezetője kapta 2016-ban a Kecskemét Sportjáért Díjat. Karakas Ferenc 38 éve dolgozik edzőként, de lelkesedéséből semmit sem veszített az évek során, most kicsit visszatekintettünk vele a kezdetekig, majd természetesen a jelenre és a jövőre is kitértünk.
Hogyan kezdődött ez a szerelem a labdarúgással?
Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy egy jó csapatban játszhassak. Izsákon serdülőként már az ifibe is betettek, mert technikailag, gondolkodásban, labdabiztosságban kisebbként is jó voltam. Rengeteget gyakoroltam otthon, a kapunk be volt számozva, és füzetbe vezettem, hogy milyen eredményeket érek el. Volt, hogy aludni se tudtam, ha mondjuk hatosokat lőttem tízesek helyett.
Hova vezetett az út Izsákról?
17 évesen már NBIII-ban játszottam Vácon, 18-19 évesen pedig Békéscsabán voltam. 1971. március 21-én a Honvéddal játszottunk kupameccset, mely egyben pályaavató is volt. Nyertünk, és adtam két gólpasszt is a meccsen, szeptemberben már a Honvédnál kezdtem, a második csapathoz kerültem. Edzőmeccseken rengeteget játszottam az első csapat nagyjaival, összesen 3 és fél évet töltöttem el ott. Ebben az időszakban ismertem meg a feleségemet egy téli, balatonkenesei edzőtábor során.
Ez meghatározó volt későbbi, már Kecskeméthez kötődő pályád szempontjából. Hogyan kerültél Szabadszállásra?
Az ismerkedésünk úgy indult a hotel aulájában, hogy először a barátnője beszélgetett velem, de amikor kiment, akkor mondtam neki, hogy én igazából vele társalognék. Rögtön elmondtam, hogy én futballista vagyok, 5 percnél tovább nem haragszom senkire, így ha ő is úgy látja, szeretném megismerni. Belement, azóta is boldogan élünk, három gyermeket neveltünk fel. Az udvarlásom idején kerültem Szabadszállásra rokonán keresztül, beadtam az áthelyezésem, és egy hónapon belül a harckocsi ezrednél voltam, noha azt se tudtam, mi fán terem. Ott fociztam aztán a Dózsában is megforduló Szabó Jánossal, de már akkor készültem az edzői pályára. Megcsináltam a játékvezetői és a segédedzői vizsgát, utána pedig a TF-et. Jártam a nagy csapatok edzéseit, igyekeztem jó kapcsolatokat kiépíteni.
Kik voltak a példaképek?
1958. december 3-án lett belőlem Újpest szurkoló, ahogy bekötötték a tévénket. Kikaptak a Vasastól, és akkor ez nekem nagyon fájt. Baróti Lajostól rengeteget tanultam, jó kapcsolatba kerültünk. Lejöttek még Szabadszállásra is edzőmeccsre. Akármilyen csapatot irányítottam, mindig sikerült ilyen edzőmeccseket játszanunk, hasonlóan jó viszonyban voltam Kaszás Gabival is, aki a Videotonnál volt. Mindig azt néztem, hogy kitől lehet tanulni, főleg pedagógiai szempontból, mert eredményt elérni az emberi oldal kezelésével lehet, a stílus és a játékrendszer ezután jön. Folyamatosan lehet és kell is tanulni, én is ezt teszem a mai napig, rengeteg szakkönyvet olvasok, illetve videózok is.
A pályád döntő részét a gyerekek mellett töltötted, miért alakult ez így?
Szabadszálláson kezdtem el foglalkozni gyerekekkel, ott tudtam elkezdeni azokat a dolgokat, amiket aztán a felnőtteknél már begyakorolva tudtam megcsinálni. A 38 éves edzői pályafutásomnak nagyobb részét töltötte ki a gyerekekkel való foglalkozás, 18 évet dolgoztam felnőtt csapatok mellett, de ennek is egy részében párhuzamosan az utánpótlás mellett. Szeretek segíteni, örülök, ha egy kisgyereknek iránymutatást tudok adni. Ez nem csak a sportra értendő, hanem magára az életre, emberi oldalra is. Az motivált mindig, hogy jó körülmények közt, jó hangulatban, jó pályán, jó edzővel tölthessenek el egy-egy órát az edzéseken.
Ennek egy kiteljesedése volt a KLC-KTE SI születése is 1992-ben. Miként alakult ebben a szereped?
30 éve költöztem be Kecskemétre, majd Losonzcy László keresett meg, hogy alakulna egy új klub, mely függetlenül működne, és a gyermek labdarúgás lenne a fő vonala. Dr. Bozóky Imre, Hegymegi István, Jánosi István, Losonczy László, Ludvigh Zoltánné, Mészáros János, Tánczos András, Virág András, Vrabély Győző voltak rajtam kívül az alapítók, aztán menetközben többeket is máshova hívott az élet, így egy év után egyedül maradtam, és szépen elkezdtem építgetni. Szenderi József is sokat segített, névadóként is mellénk állt, jó felszereléseket biztosított számunkra, közben pedig igyekeztem toborozni a gyerekeket.
Sok fiatal indult a kezed alól, kiket emelnél ki név szerint?
Igazságtalan lennék, ha kiemelnék bárkit is, mert minden osztályban nagy szerencse és alázat kell ahhoz, hogy valaki stabilan játsszon. Azért ha mégis nevesíteni kellene, akkor mondhatom például Orosz Márkot, akit egy tizenegyes rúgó versenyen láttam meg, de Balog Marci, Nagy Viktor, Szabó Tomi, Káli Tibi, Bakos Tomi, Mojzes Robi és Beke Norbi is a kedvenceim közé tartozik, mert alázatosak voltak.
A legkisebbektől a veteránokig szervezed a kecskeméti futball életet. Hol tart ez most?
Annak idején elindítottam Bács megyében az intézményi programot, ami korábban Góliát néven futott. Megszerveződött így a gyerekfoci, 3001 gyerekkel és 101 edzővel dolgoztam. Ezt mára átadtam Herceg Ferinek, aki jól szinten tartja. Sokat tudtunk ebből profitálni Kecskeméten, de ez szerintem igaz a megyére is, az iskolai focit kitűnően összefogta. A veterán foci 6 éve működik, amikor elkészült a faház, akkor gyűjtöttem ide össze a társaságot. Lehet kártyázni, focizni, főzni, jókat beszélgetni, hetente kétszer össze is jövünk. A legidősebb tag 78 éves, mindenkinek ünnepeljük a születésnapját, névnapját, hogy minél többet legyünk együtt, beszéljünk a múltról, átadjunk valamit a fiataloknak.
Jövőre 25 éves lesz a KLC-KTE SI, sok minden megvalósult ebben a két és fél évtizedben. Neked milyen álmaid, céljaid vannak még?
Mindig arra törekedtem, hogy a KLC egy igazi otthonná, bázissá váljon, ahol mindenki megtalálja a helyét. Az is, aki csak szeret focizni például munka után, és ehhez kell neki egy labda, vagy egy megkülönböztető mez. Nem lehet mindenkiből élvonalbeli focista, de ha szurkolóként, támogatóként, szponzorként a klub mellett áll, ott szurkol a lelátón, az ugyanúgy hatalmas érték. Szeretném tehát továbbra is minél szélesebb körben kiterjeszteni ezt a családot, az 5 évesektől egészen a veteránokig. Jó lenne még inkább növelni az óvodások és a kisiskolások számát is. A körülmények fejlesztése, az edzők képzése, az akadémia bővítése folyamatosan célunk lehet, nekem még nagy álmom egy igazi klubbüfé, ami egész nap működik. Egy olyan hely, ahol családias hangulatban lehet enni vagy inni valamit, össze tudnak jönni az emberek meccsre hangolódni, más találkozókat tévén nézni.
Karakas Ferenc május 26-án veheti át ünnepélyes keretek közt a Kecskemét Sportjáért Díjat, az átadásra reggel 9 órakor kerül sor a Városházán.
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu