- 
Vasárnap véget ért a megye I. 2016/2017-es szezonjának első fele, így egy rövid visszatekintővel összeszegezzük mi is az eddigieket. Az már most látszik, hogy két csapat abszolút kiemelkedik a mezőnyből, ugyanakkor akadnak még olyan együttesek, akik bárkit meg tudnak lepni.
A bajnoki címre az előzetes várakozásokat igazolva, idén is a Tiszakécske volt az egyik legnagyobb esélyes, akik tavaly a hajrában bukták el a KHTK-val szemben az aranycsatát. A TVSE kerete nyáron alaposan átalakult, ám erősödött is, ezt mutatja az is, hogy csupán 3 gólt kaptak (ebből 2-őt az utolsó fordulóban), emellett az előre játékuk is hatékony maradt. A KHTK elleni döntetlen mellett, legyőztek minket a Széktóiban, ennek is köszönhető, hogy az élre kerültek, azóta ugyanis vezetik a bajnokságot.
A Kecskeméti LC akkor is büszke lehet az őszére, ha az első rangadót elbukta a Tiszakécske ellen, hiszen emellett mind a 13 meccsét megnyerte, így csak 1 pont a lemaradás a listavezető mögött. Némedi Norbert csapata a legtöbb gólt rúgta a szezonban (78), emellett csupán 5-öt kapott, és ehhez egy kitűnő Magyar Kupa menetelés is társult. Pozitív, hogy ősszel egy kivételtől eltekintve, minden felsőházi rangadóját idegenben vívta meg a KLC (Bácsalmás, Baja, KHTK), és ezeket sikerrel is vette. Mi adjuk a gólkirály jelöltet is, hiszen Eugene Salami 26 találatával vezeti a góllövőlistát, november 30-án pedig az NBI-es Gyirmót ellen zárhatjuk az évet a Kupában.
A két éllovassal a Bácsalmás tartotta idén a lépést, a PVSE csupán 6, illetve 7 ponttal van lemaradva, és bizony kellemetlen perceket okoztak nekünk és a TVSE-nek is. Ezen a két meccsen kívül, csupán Kalocsán csúszott be nekik egy meglepetésszerű zakó, másik 11 találkozójukat behúzták. A címvédő KHTK idén nem dominál annyira, mint az utóbbi években, ennek ellenére továbbra is rendkívül nehéz ellenfél - a Tiszakécskétől egyedül ők szereztek pontot - ám mivel kikaptak a Bácsalmástól és a Bajától is, lecsúsztak a dobogóról. Az élbolyhoz sorolhatjuk még a Baját is, akik erős tavaszuk után kissé visszaestek, de sosem szabad őket félvállról venni, ezt bizonyítja például a KHTK elleni győzelmük is.
A Kiskőrös, a Soltvadkert és a Kiskunhalas tartozik a középmezőny elejéhez, ezek a csapatok jellemzően egy-egy jobb szériának köszönhetően, el tudtak szakadni az alsóháztól. A Soltvadkert például már fordulókkal ezelőtt túlszárnyalta tavalyi ponttermését, főleg kitűnő rajtjuknak köszönhetően, a Kiskunhalasnak pedig egy edzőváltás utáni győzelmi széria kellett a felfelé lépegetéshez az ősz második felében. A Kiskőrös tulajdonképpen tartja azt a szintet, amit eddig is képviseltek, ez különösen nagy fegyvertény annak tükrében, hogy az előző kiírás gólkirályát, Pohankovics Patrikot elvesztették nyáron, Szentgyörgyi Ákos pedig súlyos sérülést szenvedett.
Az Akasztó, a Jánoshalma és a Kalocsa közvetlenül a „kiesőzóna” előtt áll, előbbi kettő esetében ez talán még megfelel a papírformának, a tavalyi bronzérmes Kalocsa esetében azonban szembetűnő a visszaesés. Ennek is megvannak az okai, elsősorban az, hogy több alapembert is elvesztettek, emellett a kispad is rendkívül rövid volt ősszel. A KFC gyakorlatilag egy emberre építhetett a számok alapján, a 9 gólos Kohány Gáborra, aki egyedül azonban kevés volt ahhoz, hogy legalább megközelítsék korábbi eredményeiket.
Négy együttes nem érte el a 10 pontos határt, a Lajosmizse, a Kunszállás, a Kecel és a Harta a mezőny végén kullog. A mizseiek újoncok, és noha csak egyszer győztek, kevesebbszer kaptak ki, mint a másik három említett együttes. A Harta és a Kunszállás tulajdonképpen évek óta az alsóházhoz tartozik, a keceliek pedig egy rövid fellángolás után, visszakerültek oda, ahonnan tavaly nyáron elindultak.
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu