- 
A Mercedes-KLA szakmai stábja új edzővel bővült, Bódi Attila személyében egy olyan tréner csatlakozik, aki a futball minden területén szerzett már rutint. Új edzőnk úgy érzi, sokat kaphat, de sokat is adhat az utánpótlásnak, ahol még „újoncnak” számít.
Hogy indult az edzői pályád?
Noha békéscsabai vagyok, főleg Hódmezővásárhelyhez köt a futball, ahol az NBII-ben fociztam is. Emellett Makó volt még fontos állomás a karrieremben, 9 évig játszottam ott, emellett vállalkoztam. Még játékos voltam, amikor elkezdtük a futsalt is, legidősebbként pedig edző lettem. Szerettem volna egyébként edzősködni, tudatosan készültem rá végig, de nem csak a futballban gondolkodtam, ezért is csináltam mellette vállalkozásaimat.
Milyen élményekkel indultál el ezen a vonalon?
Mikor még Makón csináltuk a futsalt, megkerestek Hódmezővásárhelyről, a kettőt így együtt csináltam onnantól kezdve. Fel akartunk jutni a HFC-vel az NBIII-ból, élveztem, jól működött a történet. Maximalista vagyok, mindig nyerni akarok, az eredmények jöttek is mindkét fronton, mégis távoznom kellett. Ezt követően Gyulán kaptam megbízást az NBIII-ban, itt is a feljutás volt a cél, ám végül hiába szerepeltünk jól, szezon közben anyagi okok miatt lemondtak a feljutásról, így távoztam. Ezek az események megingatták a futballba vetett hitemet, de nem magában a fociban, inkább a körülményekben csalódtam.
A futsal volt számodra tulajdonképpen az első lökés, végül ide is tértél vissza. Milyenek voltak a szegedi évek?
Nagyon szerettem ezt az időszakot, 8-9 évig tartott a Szegedi Első Betonnal. Szép eredményeink voltak, sajnos a legrosszabbkor lett bedobva a törölköző. A Cső-Montage akkoriban a magyar válogatottnak felelt meg tulajdonképpen, egyedül mi tudtuk őket megverni az egyik évben. Kétszer voltunk másodikak mögöttük, emellett kétszer kupadöntőt játszottunk velük, de gyakorlatilag a teljes keretük kiment ezután Kozma Misivel Erdélybe. Akkor kezdett kinőni a Berettyóújfalu, de náluk még egyértelműen jobbak lehettünk volna, ehelyett eltűntünk. Közben dolgoztam Szentesen is az NBIII-ban, ami szintén sikertörténet lehetett volna az eredmények alapján, ám végül a vezetés máshogy döntött.
Nagypályás foci, futsal, de ott van még a strandfoci is. Hogy jutottál el a szövetségi kapitányi posztig?
Mindig igyekeztem játékosként gondolkodni. Tisztában voltam vele, mit szerettem én, ezt próbáltam visszaadni edzőként is. Minden csapatommal jártam nyaranta strandfocizni, közben szépen alakulgatott a válogatott is. A homokfoci nagyon jól segíti az erő megszerzését, ráadásul úgy, hogy ezt észre sem veszik a játékosok. Nevéből adódik eleve, hogy mindig strandokra kell menni, végig szól a zene, jó a hangulat, emellett a rengeteg szép hölgy is plusz motivációt ad a kemény munkához. Ez aztán szépen fejlődött a maga útján, sok játékosom lett válogatott, aztán engem is megkerestek. Tudni kell, hogy mindig nagy neveket választottak kapitánynak, így volt edző Bene Ferenc, vagy éppen Kovács Kálmán. Én Détári Lajos idejében kerültem oda, ám mivel ő akkor a nagyválogatottnál is edző lett, tulajdonképpen én vittem a csapatot, egy év elteltével aztán kineveztek hivatalosan is. Noha még rendkívül amatőr időszak volt ez, nagyon szerettem. Tehetséges játékosaink voltak, sajnos mi nem tudtunk annyit készülni, mint a legjobb csapatok, így az is nagy szó volt, ha meg tudtuk őket szorongatni. Nem volt akkoriban realitás nagyobb célokat elérni, ma már viszont sokkal profibban működik ez a szakág is, aminek nagyon örülök.
Erdély, azon belül Sepsiszentgyörgy is fontos állomás volt karrieredben. Mikor kerültél ki oda?
2008-ban jutott fel a csapat a futsal NBI-be, és akkoriban a székely városoknak nem igazán volt esélyük nagypályán felvenni a versenyt. A Székelyudvarhely példája azonban adott volt, ott szerepelt a teljes magyar válogatott jó eredményekkel, ezt akarták megvalósítani ott is. Tudni kell, hogy ekkor sem akartam teljesen a fociból élni, bizonytalannak éreztem, így több vállalkozást is elindítottam, emellett az otthoni érdekeltségek is megmaradtak. Hiába fejeztem be kint a futsalt, végül 3 évig voltam kint, de a válság hatásait érezve végül hazajöttem. Nem is bírtam volna tovább, hiszen egy hetet itthon, egy hetet kint töltöttem, ez nagyon nyűgös volt ennyi idő után.
Ekkor jött a Hódmezővásárhely?
Nem rögtön, a hazatérésem után sokáig semmilyen megkeresést nem kaptam. Végül visszatértem Makóra a megye I-be egy évre, utána kerültem át Hódmezővásárhelyre, ahol komoly célok is voltak. Az ország legjobb mérlegével nyertük meg a megye I-et, amire nagyon büszke vagyok. 2015 áprilisában már bajnokok voltunk, de sikerült végig pörgésben maradnunk, erre az osztályozó miatt szükség is volt, bár végül nem kellett játszanunk. Úgy érzem, és ezt a SZEOL példája is bizonyítja, hogy nagyon kiegyenlített volt a mezőny, bárkinek lehetett esélye bárki ellen. Képesek lehettünk volna akár mi is egy kiugró eredményre az NBIII-ban, de kiélezett meccseken, sokszor egy góllal kaptunk ki, ráadásul pálya hiányában sokat is kellett idegenben játszani.
Most az utánpótlásban próbálhatod ki magad, ahol még „újoncnak” számítasz. Mit vársz a kecskeméti időszaktól?
Érintőlegesen volt már kapcsolódásom az utánpótláshoz, amit azonban eddig láttam belőle, az köszönő viszonyban sincs a kecskeméti viszonyokkal. Látszik, hogy itt van egy koncepció, egy képzési rendszer, ami mentén fel van építve az egész. Mindig szerettem fejlődni, tanulni, ezért is nyitottam a futsal, illetve a strandfoci felé korábban. Erre az időszakra is így tekintek, szerettem volna magam kipróbálni az utánpótlásban. Biztos vagyok benne, hogy sokat kapok, és sokat is adhatok. Korábban nagyrészt egyedül dolgoztam, itt azonban csapatban kell, tökéletes lehetőség ez ahhoz, hogy a futball más nézőpontjait is megismerjem. Az U17 és az U16 mellett fogok elsősorban besegíteni, a két korosztályról annyit már most elmondhatok, hogy nagyon tehetséges és jó társaságnak ismertem meg őket. Nem lesz könnyű, de hiszek benne, hogy egységes, erőn felüli teljesítménnyel bajnokok lehetünk. A félév emellett az ismerkedésről szól majd még, így biztosan minden korosztálynál eltöltök egy kis időt.
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu