Nagy Dóra, egyesületünk leány labdarúgója és családja verspályázaton remekelt

Focista palánta a karanténban címmel írtak verset.

A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely amatőr versíró pályázatot hirdetett Kecskeméten és környékén élők számára. Az online Nagy Versmondás során elhangzó 6 versből kiválasztottak egy-egy szót, amelyeket bele kellett szőni a pályaműbe. Játékosunk a családi kategóriában indult testvérével és szüleivel, versük kiemelt díjat érdemelt ki.

A versbe 6 szót kellett beleszőni (csend, elültetem, illat, muzsikálnak, remény, szeretnék), egyébként teljesen szabad témát választhattak az indulók. A Nagy családban a hétköznapok fontos része a futball, hiszen Dóri, valamint testvére Dani is a KLC kötelékében rúgják a labdát. A gyerekek versmondó versenyeken is szívesen részt vesznek, ezt a két hobbit most összekötöttét Dóriék egy versben is, ami olyan jól sikerült, hogy különdíjat nyertek.

Nagyné Vass Márta, Dóri anyukája:

„Mindig közel állt szívünkhöz az irodalom és a sport. Gyermekeink szeretnek verseket, meséket olvasni, mondani. Többször vettek részt vers- és mesemondó versenyeken, ahol mindketten igen szép eredményeket értek el. A versírással eddig még soha nem próbálkoztunk és most sem éreztünk különösebb késztetést iránta. Dóri irodalom tanárnőjének biztatására viszont úgy gondoltuk, mégis teszünk egy próbát. A közös munka örömeinek reményében a családi kategóriát választottuk.  A pályázati felhívásban adott volt 6 szó, amelynek szerepelnie kellett a versben. A téma szabadon választható volt. Mivel a bezártság, az elszigeteltség és a fociedzések hiánya nagyon megviselte gyermekeinket, úgy gondoltuk megpróbáljuk az ezzel kapcsolatos érzelmeinket rímekbe szedni. Így született meg a költemény.”

Nagy Dóra: Focista palánta karanténban

2020-at mutat a naptár,

S én a szobámban ülök bambán,

Ijesztő csend tölti be a teret,

A vírus sajnos hozzánk is megérkezett.

Ez a járvány nagyon kemény,

Lelkemből elszállt minden remény.

Szeretnék ismét a pályára menni,

S a csapattal újra sok-sok meccset nyerni.

De úgy tűnik, ez továbbra is lehetetlen.

Hogy lehet egy futballista ilyen tehetetlen?

E kérdésre a választ sehol se lelem,

Csak ülök némán és sajog a szívem.

Az idő egyre lassabban telik,

A természet közben megelevenedik.

Friss virágillat lengi be a szobát,

S én továbbra is reménykedve várom a csodát!

Az udvaron esténként tücskök muzsikálnak,

Mintha ők már a kezdésről valamit tudnának.

Egyik este éppen bámulom a tévét,

S meglepődve hallom az operatív törzs legújabb hírét.

Elkezdődnek végre ismét az edzések,

S a városban is újra beindul az élet.

Így hát másnap én már a focipályán vagyok,

Ezután számomra a nap is szebben ragyog.

Rúgom a gólokat úgy, mint a nagyok,

Hamarosan sorba állnak értem a híres csapatok.

Elültetem az emberek szívében a reményt,

Hogy a sportélet ezután is lesz még olyan, mint rég!

Dórinak és családjának természetesen gratulálunk, további sikereket kívánunk stoplisban és tollal a kézben is!

Szerző: Nyitray András