- 
Bemutatkoznak edzőink
Új cikksorozatot indítottunk, amelyben bemutatjuk, hogy a KLC edzői hogyan jutottak el jelenlegi állomáspontjukig az életükben. Ezúttal Szutor Sándorral, a leány U10-es csapatunk vezetőedzőjével beszélgettünk.
Kezdetek
Edzőnk elmesélte, hogyan került a labdarúgás világába. – Édesapám kapusként játszott Lászlófalván, de korábban Debrecenben is védett. Természetes volt, hogy az ő meccseit megnézem és sokat jártunk Budapestre a Népstadionba „kettős rangadókra”, és a Kecskeméti SC hazai találkozóin is mindig ott voltunk. Próbált kapust nevelni belőlem, de az adottságaim miatt erre nem voltam alkalmas. Talán, ha már akkor találkozok a futsallal, más lett volna a helyzet, mert öregfiúként nagyon szerettem ebben a sportágban védeni. Amikor még gyerek voltam az is teljesen egyértelmű volt, hogy szinte reggeltől estig rúgtuk a bőrt. Ha nem volt társ, akkor órákat gyakoroltam egy tűzfal előtt. Ennek köszönhetően technikai problémáim nem nagyon voltak később sem – kezdte Szutor Sándor, majd pályafutásának alakulásáról is mesélt:
– Sajnos a technikai tudásom mellett mindig is lassú játékosnak bizonyultam. A kispályán még viszonylag jól elboldogultam, de nagypályán csak megye III-ban és II-ben játszottam a Szentkirály színeiben – mondta az edző, aki más téren is kipróbálta magát, hiszen kézilabdázott, tekézett, sakkozott, rögbizett, teniszezett, asztaliteniszezett, és még az asztali labdarúgás világában is otthonosan mozgott. Viszont sajnos 2013 óta térdproblémák miatt minden futástól el van tanácsolva, így azóta a dartsozással kísérletezik.
Edzői pályafutás
Szutor Sándor a bajai Tanítóképző Főiskola testnevelés szakkollégiumára járt, a műveltség területén labdarúgásból tett gyakorlati felvételi vizsgát. – A főiskolán játszottam az iskola csapatában. A tanítóképzőn lehetőség nyílt segédedzői végzettség megszerzésére. Ekkor szereztem az első képzettségemet. A diploma megszerzése után Szentkirályon kezdtem testnevelést tanítani, ahol próbáltam a gyerekeket többféle sportágban versenyekre eljuttatni. Természetesen ezek között a foci kiemelt szerepet kapott. Néhány évvel később csatlakoztunk a Góliát-McDonald’s gyermeklabdarúgó programhoz, amely nagyon sok élménnyel gazdagította a benne résztvevők gyerekeket és edzőket egyaránt. Ennek a programnak köszönhetően ismerkedtem meg Karakas Feri bácsival – árulta el Szutor Sándor, aki ezután elvégeztem az MLSZ D tanfolyamot, majd 2012-ben megszerezte az UEFA B végzettséget.
A góliátos és iskolai tevékenységét látva Feri bácsi 1999-ben felkérte egy csoport vezetésére a KLC-nél. Ők az 1990-es születésű fiúk voltak. Ekkor került a klubunk kötelékébe a kedvelt edző.
– Mivel nagypályás labdarúgó tapasztalatokkal kevéssé rendelkezem, mindig azt gondoltam, hogy jobban tudok azokkal a korosztályokkal foglalkozni, ahol sokkal inkább kell pedagógusnak lenni, mint volt labdarúgónak. Ezért egyetlen év kivételével az elmúlt 27 esztendőt az 5-12 éves korosztályban edzősködtem végig. 2019 óta pedig az alsó tagozatos lányokkal dolgozok – mondta.
Edzői hitvallás
– Számomra az a legfontosabb, hogy a kisgyerekekkel a mozgást szerettessem meg. Szeressék meg annyira, hogy ez később is az életük része maradjon. Nem baj, ha ez nem a foci lesz. A lányoknál ez még fokozottabban így van. Mozogjon, sportoljon! A labdarúgással kapcsolatosan pedig ebben az életkorban az alapok lerakása a fontos. A lányok egészen más mentalitással érkeznek a foglalkozásokra. A többségük nagyon szorgalmasan igyekszik fejlődni, viszont sokkal több a „lelkizés”, a kisebb-nagyobb konfliktus a csapaton belül is. Ezt is kezelni kell tudni – avatott be a részletekbe Szutor Sándor.
Ebben a szezonban az U10-es korosztályú regionális bajnokság VII. csoportjában szerepel csapatával. Számukra még nincs hivatalos eredményszámolás, viszont a folyamatos motiváció fenntartásához fontos, hogy versenyhelyzetben is megtapasztalhassák, milyen szinten állnak a lányok más egyesületekhez képest.
Mire a legbüszkébb?
Szutor Sándor elmonda, nagyon örül annak, hogy nagyon sok játékos, aki nála kezdett el játszani, vagy hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgozott vele, felnőttként is megmaradt a sportág berkein belül különböző szinteken. – Vannak, akik az első osztályig is eljutottak. Ha egyetlen játékost kiemelhetek, akkor az Szarvas Sári, aki jelenleg a Puskás Akadémia és az U19-es válogatott játékosa. Ő már kisgyermek korában is kiemelkedően játszott még a fiúk között is. Olyan korábbi tanítványom is van Varga Mihály személyében, aki jelenleg már a KLC-ben edző kollégám – mondta büszkén.
Rövid kérdések és válaszok:
Kedvenc játékos?
Számomra Nyilasi Tibinél nagyobb játékos sosem volt és sosem lesz.
Kedvenc csapatod?
Valamikor nagy Fradi drukker voltam, de ezzel a mostani csapattal nem nagyon tudok azonosulni (persze, Szalai Gabi miatt szorítok értük). Általában azoknak a csapatoknak tudok drukkolni, ahol látványos támadófocit játszanak. Ezért az aktuális kedvencem mindig más, de a brazil válogatott állandó.
Kedvenc gólod, amit láttál, valaha átéltél?
Túl sok saját, jelentős góllal nem büszkélkedhetek, de 1988-ban Szegeden az egyetemi-főiskolai bajnokság területi döntőjében a két gól közül az egyiket én rúgtam, amivel bejutottunk az országos döntőbe. Látott gólok közül pedig az akkor Real Madridban játszó Roberto Carlos 1998-ban a Tenerifenek az alapvonalról rúgott találata számomra a legnagyobb. A gól ide kattintva megnézhető.
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu