- 
Focista palánta a karanténban címmel írtak verset.
A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely amatőr versíró pályázatot hirdetett Kecskeméten és környékén élők számára. Az online Nagy Versmondás során elhangzó 6 versből kiválasztottak egy-egy szót, amelyeket bele kellett szőni a pályaműbe. Játékosunk a családi kategóriában indult testvérével és szüleivel, versük kiemelt díjat érdemelt ki.
A versbe 6 szót kellett beleszőni (csend, elültetem, illat, muzsikálnak, remény, szeretnék), egyébként teljesen szabad témát választhattak az indulók. A Nagy családban a hétköznapok fontos része a futball, hiszen Dóri, valamint testvére Dani is a KLC kötelékében rúgják a labdát. A gyerekek versmondó versenyeken is szívesen részt vesznek, ezt a két hobbit most összekötöttét Dóriék egy versben is, ami olyan jól sikerült, hogy különdíjat nyertek.
Nagyné Vass Márta, Dóri anyukája:
„Mindig közel állt szívünkhöz az irodalom és a sport. Gyermekeink szeretnek verseket, meséket olvasni, mondani. Többször vettek részt vers- és mesemondó versenyeken, ahol mindketten igen szép eredményeket értek el. A versírással eddig még soha nem próbálkoztunk és most sem éreztünk különösebb késztetést iránta. Dóri irodalom tanárnőjének biztatására viszont úgy gondoltuk, mégis teszünk egy próbát. A közös munka örömeinek reményében a családi kategóriát választottuk. A pályázati felhívásban adott volt 6 szó, amelynek szerepelnie kellett a versben. A téma szabadon választható volt. Mivel a bezártság, az elszigeteltség és a fociedzések hiánya nagyon megviselte gyermekeinket, úgy gondoltuk megpróbáljuk az ezzel kapcsolatos érzelmeinket rímekbe szedni. Így született meg a költemény.”
Nagy Dóra: Focista palánta karanténban
2020-at mutat a naptár,
S én a szobámban ülök bambán,
Ijesztő csend tölti be a teret,
A vírus sajnos hozzánk is megérkezett.
Ez a járvány nagyon kemény,
Lelkemből elszállt minden remény.
Szeretnék ismét a pályára menni,
S a csapattal újra sok-sok meccset nyerni.
De úgy tűnik, ez továbbra is lehetetlen.
Hogy lehet egy futballista ilyen tehetetlen?
E kérdésre a választ sehol se lelem,
Csak ülök némán és sajog a szívem.
Az idő egyre lassabban telik,
A természet közben megelevenedik.
Friss virágillat lengi be a szobát,
S én továbbra is reménykedve várom a csodát!
Az udvaron esténként tücskök muzsikálnak,
Mintha ők már a kezdésről valamit tudnának.
Egyik este éppen bámulom a tévét,
S meglepődve hallom az operatív törzs legújabb hírét.
Elkezdődnek végre ismét az edzések,
S a városban is újra beindul az élet.
Így hát másnap én már a focipályán vagyok,
Ezután számomra a nap is szebben ragyog.
Rúgom a gólokat úgy, mint a nagyok,
Hamarosan sorba állnak értem a híres csapatok.
Elültetem az emberek szívében a reményt,
Hogy a sportélet ezután is lesz még olyan, mint rég!
Dórinak és családjának természetesen gratulálunk, további sikereket kívánunk stoplisban és tollal a kézben is!
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu